"Egy ember addig él, még beszélnek róla." - Vallomás
Rengeteg, a fejemben mélyen elraktározott emlékmorzsám van, amik minden alkalommal, a pillanatban megélt érzésekkel karöltve visszarepítenek
HÉTKÖZNAPI CSODÁK
TÖRTÉNETEK RÓLATOK, NEKTEK, TŐLÜNK
Számos gyerekkori emlékem van, amelyek elsősorban a szüleim által készített fényképeken keresztül elevenedik meg újra és újra.
Pár évvel ezelőtt, a bátyámmal a szüleinknek ajándékként összeválogattunk körülbelül 25 db fényképet majd keretbe téve a családi házunk lépcső melletti falára helyeztük őket, arra a falfelületre, amely a ház több pontjából is tökéletesen látható. A válogatás nem volt egyszerű a limit végett, azonban nehéznek sem bizonyult, hiszen egyértelműen olyan képekhez nyúltunk, amelyekhez mindkettőnket kedves emlékek fűznek. Ekkor döbbentem rá, hogy a kiválogatott fotók legjava nem a jól komponált, tökéletes kép, ahol mindannyian szépruhában, szabályos sorban állva a kamerába mosolygunk, hanem azok a fényképek, amelyek általános értelembe véve tökéleletlenek.
Tökéletlenek, hiszen egyikünk sem néz a kamerába, talán a ruhánk is foltos, talán épp, valami nagyon nagy badarságot csinálunk, talán sírunk, talán épp az asztalon ülve nyakig maszatosan falunk valamit,
DE A LEGFONTOSABB:
van mögötte egy történet, ami mindennél többet jelent nekünk.
A célom, hogy ilyen élményeket, emlékeket zárjak képekbe számotokra, amelyekre ilyen örömmel tekintetek vissza, mint ahogyan mi is.
MEGNÉZNÉL PÁRAT? ITT MEGTALÁLOD ŐKET!
