top of page

BLOG

#TiSztoritok - Így lett a Jankovics család

2015 nyarát írjuk. A lemenő nap sárgás fénye aranyló csillagokként villan át a fák lombjainak réseiben, azokban a résekben, ahol az egymás szavába füttyszóval vágó madárkák fürdőznek a napfénnyel érkező melegben. Ezek a lyukacsos lombú fák a dombról lefelé vezető út felett ölelkeznek, hogy megoszthassák egymással mind a dalos madarakat, mind a lombjaikon átérkező fénysugarakat.


A fák ölelése alatt kacskaringósan futó betonúton két fiatal sétál előttem, Ági és Milán.

A 3. évfordulójukat ünneplik egy közös fotózással, előtte még sosem voltak ilyenen. Fiatalok, gondtalanok, boldogok, ők is csak a fényeket és a madarakat fürkészik, miközben az instrukcióimnak eleget téve andalognak.

Még nincsenek komoly terveik, csak a távoli önmaguk formáiról tudnak mesélni. Egyszer majd talán összeházasodnak, talán gyerekük is lesz, de ez most még korai - nevetnek.




2020 tavasza van, ismét a fák, ismét ugyan az a két fiatal, mégis valami más.

Jelen van még egy kis élet, Patrik, akiről akkor még csak annyit tudunk, hogy kisfiú és már most nagyon boldoggá tesz két embert: Azt a két embert, akik 5 évvel korábban még csak titokban álmodoztak erről a pillanatról. :)



2021 őszét írjuk, ismét fák vesznek körül, na meg persze egy cserfes, izgő-mozgó, szüntelen vigyorgó kisgyerek, Patrik. Az a Patrik, akit nem is olyan régen, még csak elképzeltek!



2022, egy igazi esős nyári nap. A stúdióban állunk, mi 3an felnőttek legalább is biztosan, Patya írja a köröket rendesen, épp, hogy rá tudjuk venni, hogy kicsit odabújjon Ágihoz és a szíve alatt hordott leendő kishugihoz :)



2022 szeptembere. Kifelé megyünk a nyárból - Ők pedig éppen befelé a négy tagú családosok életébe, ugyanis megérkezett Panka, a legkisebb Jankovics, akinek köszönhetően Patya a legkisebb szerepből a nagytestvérbe léphetett át - amit igazán komolyan vesz azóta is :)



2023 szeptembere - Újra fák, újra napsütés, mintha pont ott állnánk, ahonnan indultunk 8 évvel ezelőtt. Onnan, ahol ez a két fiatal még nem tudta igazán, mi vár rá a következő 8-10 évben és ahol még én sem mertem még csak álmodni sem, hogy ugyanúgy ölelkező fák alatt fogom őket fotózni ennyi évvel később, ráadásul két ilyen édes, vicces, imádni való kisember társaságában. :)



8 év. Egy csettintésre elszállt, mégis mennyi fontos eseményt tartogatott annak a két, a fákat és a madarakat fűrkésző gondtalan fiatalnak. Én pedig mennyire hálás vagyok, hogy ezt láthattam, kísérhettem, megélhettem és legfőkébb megörökíthettem számukra - és most te is láthatod - de ez a két kisember is láthatja majd, honnan indult Anya és Apa, azaz Ági és Milán - és mit is adott nekik igazán az, hogy lettek ők ketten. :)


Ági így mesél az elmúlt fotózásokról:

"Annyira csodásak a képek amiket kapunk és tényleg öröm visszanézni őket, meg őszintén a család is minden évben várja az új képeket az unokákról 😊

Mindig megkapjuk a kérdést, hogy idén nem mentek a Virághoz? Szóval ez nálunk lassan elvárás is 😅

Másrészt jó kicsit kiszakadni a hétköznapokból, látni hogy a gyerekek évről -évre mennyit változnak, és hogy évről- évre mennyire profin “pózolnak”😅


Minden fotózás után előhívatjuk a képeket és a kedvencekből mindig kerül ki a falra is, úgyhogy igen határozottan szinte mindennap csodáljuk őket! 😊 


majdnem 10 éve hozzád járunk, (nagyon durva de tényleg ) a fotózás előtt mindig van bennünk egy kis izgalom, már minden rossz profilunkat ismered, de a nyugodtságod, a humorod, a profizmusod az mindig megnyugtat, minden idegesség elszáll,és  tudjuk hogy most sem fogunk csalódni a képeket illetően! 

És persze jó látni Téged is évről-évre mindig van miről beszélni is! 😊"



... És így, egyben látva csak annyit kívánok nekik (és egy kicsit magamnak is):

Minden évre jusson egy erdő, ragyogó napsütéssel, ahol két ölelkező fa alatt megállhattok, elfelejthetitek a világ gondját, baját és új emlékek születhetnek az ott megélt pillanatokból, amikre hosszú ideig emlékezhettek majd! ❤️

Comments


bottom of page