Adrival sem friss szálak kötnek össze, még Almus a pocakban volt, amikor először találkoztunk egy családi babavárós sorozat kapcsán. Azóta viszont szinte közös hagyományunk, hogy évente egyszer, egy nyárvégi naplementében emlékeket gyártunk a család számára, hogy fotós anyukaként végre egyszer ne a kamera mögül írja és rendezze a megőrizendő pillanatokat az Emlékeink nevű színpadi darabra, hanem ő maga is kiélvezhesse azt az olykor nehéz, néha igazságosztó, máskor pedig legnagyobb rajongásnak örvendő, legnagyobbszívű, 'mindentismegoldó' szerepet, amit a legkedvesebbek nemes egyszerűséggel csak úgy hívnak: Anya.
Talán ez a szó jellemzi legjobban a fotográfus karrierjét is, sokáig a memographert momographernek olvastam, akarva akaratlanul is az anyát láttam mögé, akit megismerhettem. Pontosan úgy képzelem a kamera mögött, mint ahogyan előtte is: Tele ötletekkel, kreativitással, türelemmel, játékossággal, néha óvó aggodalommal, de hatalmas szeretettel és odaadással.
Bár konkrétan fotózni nem láttam még, de anyaként, lelkes vállalkozó nőként és fotósként igen, úgyhogy most a legutóbbit emelném ki a sorból: Ő itt Adri, a fotográfus. :)
Comments