kamilla_viragok.jpg

HÉTKÖZNAPI CSODÁK

"Istenem, csak most ne csináljon semmi balhét" - 5 tipp az idillikus fotókért

"Olyan jó neked, a te gyereked mennyire cuki a képeken, az enyém biztos nem így viselkedne egy fotózáson, nem is merem elvinni, mit gondolnak rólunk!" - Hangzik el sokszor, amikor anyukák egymásközt vitatják meg a fotózások élményeit közben az elkészült képeket csodálva. Nekem is sokszor bevallják a szülők ezeket a gondolatokat, De miben is más az a gyermek és mitől lesz egyáltalán idillikus egy megragadott pillanat?


Az első kérdésre egyszerű a válasz: Semmiben. Egy gyermek hangulata rengeteg mindentől függ, lehet akár egy telihold, hidegfront, benne bújkáló betegség, bent ragadt kavics a cipőben és persze ott vannak az érzelmi hullámok, amik percről percre képesek váltakozni a kívülről érkező impulzusok alapján.



Több, mint tíz éves szakmai tapasztalattal, több generációt a kamerámon keresztül látva iskolássá cseperedni, őszintén bevallhatom nektek: Szinte minden fotózáson van kiborulás, sírás, dacolás a sok meghitt, örömteli pillanat mellett, a lényegi kérdés, amin áll vagy bukik egy fotósorozat: A mennyiségük. :)


Az emlékek, bizonyos életszakaszok, pillanatok, állapotok megőrzése fontos dolog, hiszen ezeket a képeket fogjátok életetek végéig - és még azon is túl az utódaitok - nézegetni, ezért természetes, hogy szeretnétek, ha jól sikerülnének, láthatóan átjönne a boldogság, ami körberagyog benneteket, a gyermek úgy bújna hozzátok, ahogyan azt esténként teszi, ti pedig a legjobb formátokat hoznátok - és ezekért a pillanatokért nem keveset fizettek, időpontot foglaltok a fodrászhoz, sminkeshez, esetleg új ruhákat is vesztek - egyszóval mindent megtesztek azért, hogy így történjen.


De tudjátok, mi zajlik le valójában ezekmögött a gondolatok mögött? Elvárások. Elvárások saját magatok felé, a gyermeketek felé a magatokban elmorzsolt "Jaj istenem, csak most ne rohanjon fejjel a sárba, jaj istenem kérlek, csak most ne hisztizzen ha játszóteret lát" és társaival és elvárások a fotósotok felé, akitől azt várjátok, hogy ezek ellenére mégis csodát alkosson. Bennetek zsizsegő alapfeszültséggel érkeztek, amit a mini változatotok egyből átvesz és persze, hogy pont azt fogja tenni, amit ti nem szeretnétek. Mert ezek a gyermekek a szüleik példáját követve próbálnak kiigazodni az életnek nevezett úton, hiszen pont annyi tapasztalatuk van benne, mint amennyi idősek, nekünk, felnőtteknek pedig legalább 20-30-40 évvel több, még szép, hogy példaként tekintenek ránk! :)


Ezért elsőkézből szeretnék megnyugtatni mindenkit, aki hasonló félelmekkel hessegeti el magától a meghitt pillanatok ábrándját: Ezek a gyermeki reakciók teljesen természetes velejárói az életnek, és az is teljesen természetes, ha feszülten érkeztek. Ettől sem ők nem válnak butává vagy rossz gyerekké, sem ti rossz anyává vagy rossz szülővé. Ez az élet, ez mind normális!


Tudnotok kell, hogy a kamera másik oldalán is egy érző, empatikus személy áll, sok tapasztalattal és rálátással és szintén az a célja, hogy olyan képek készüljenek, amilyeneket megálmodtatok! :)



Ezért most megosztok veletek 5 pillanat mentő tippet/tanácsot, ahhoz, hogy ezek a képek akkor is megvalósulhassanak, ha nem úgy alakulnak a dolgok, mint ahogy terveztétek.


1. Mélylevegő

Ha úgy érzitek, feszültség van bennetek, nyugodtan álljatok meg egy pillanatra, kérjek pár percet magatoknak. 6 másodperc belélegzés, 10 másodperc kilégzés, közben összpontosítsatok végig a levegő áramlására. Pár perc és minden a lehető legnagyobb rendben lesz! :)


2. Beszélgetés

Én ezt minden esetben alkalmazom, de mindenki másnak is tudom ajánlani: Nyissátok a fotózást kötetlen beszélgetéssel, nagyon jól megalapozza a fotózás hangulatát, bizalmat épít bennetek és a fotósotokban is, ráadásul a gyerekeket is oldja! :) Fotósként nagyon sokat segít, ha kontaktálok a gyerekekkel az elején, hogy végül igazi cinkostársakká válhassunk.


3. Kizökkentés

Aztán persze jönnek a fent említett szituációk, amikor eltörik a mécses, kiborul a bili és még sorolhatnám a szellemesebbnél szellemesebb nyevjárásokat a balhéra, ilyenkor rágalmazás, büntetés és harag helyett csak szimplán zökkentsétek ki magatokat és a gyerekeket is. :)


4. Játék - játékos megközelítés

A kulcs a kis törpenövésű "lakatokhoz": A játék. Játékkal minden elmagyarázható, mindenre rávehetőek - és még élvezik is!


5. Bizalom

A végére hagytam, de ez a legfontosabb: Bízzatok a fotósotokban. Azért választottátok őt, mert tudtatok vele kapcsolódni valamilyen formában - ami a bizalom első lépcsője. Azért van ott veletek, hogy segítsen benneteket és ugyan az a célja: Megvalósítani az elképzeléseiteket. Nem most lát először síró, hisztiző gyereket, nem most van először ilyen szituációban, tudni fogja, hogy hogyan kezelje, tudni fogja, hogy hogyan segítsen benneteket, de ehhez az kell, hogy ti is rá merjétek magatokat bízni. :)


A kapuban rakjatok le minden terhet, hagyjátok a kocsiban, otthon és csak éljétek meg a pillanatokat, ez a legjobb, amit tehettek. Minden mást, pedig bízzatok a fotósra!