Amikor először találkoztunk alig párnapos csecsemők voltak, szinte megkülönböztetni sem tudtam őket, mostanra pedig két megállíthatatlan, rafkós kis pasi lett belőlük, akik természetesen két külön utat járnak a saját tempójukban (Amit néha előttük, néha utánuk szaladva követtem 😄) Volt sírás, volt nevetés, volt puszi, volt ölelés, azt hiszem mindannyiónk nevében mondhatom, hogy kellemesen elfáradtunk a végére, de minden képkockáért megérte, főleg ilyen gyönyörű fények és helyszín mellett ❤️
top of page
bottom of page
Comments