Biztosan nem vagyok vele egyedül, ha azt mondom: A gyerekkorom legkedvesebb emlékei a nagyszüleimmel töltött nyári napok történései, amiknek örök kedves helyszíne az úgy szeretett udvaruk és házuk - és az én esetemben a boltjuk.
Annáék külföldön élnek, így Hannonak (és a Mamiéknak) ezekből az élményekből jóval kevesebb jut, pontosan ezért örültem annyira, amikor Anna az utolsó levelezésünkkor azt írta: "gondolkodtunk és mit szólnál, ha külső helyszín helyett inkább itt, anyukámék udvarában fotóznánk?" hisz így ténylegesen olyan emlékeket zárhattam képekbe, amik idővel nem csak szóban fognak tovább öröklődni, hanem képi bizonyítékai is lesznek azoknak a napoknak, amikor a Papa és Mama - és a kert! A legboldogabb volt. ❤️
Hogyan készültek ezek a fülig érő mosolyos, boldog emlékképek? Egyszerűbben, mint hinnéd :) Egyetlen szabály volt: Most mindenki gyermek a máméknál, a kertben. ❤️💫
A papa fái roskadásig teltek friss, rostos szilvával, amit Hanno már napok óta bőszen csemegézett. A talicska is hamar előkerült, meg is lettem kergetve vele :)) És bár kismama fotózásnak indultunk, sokkal több lett belőle: Egy boldog nyár örök emlékei ott, ahol már annyi minden történt: Ahol a már lassan két gyermekes anyuka, Anna felnőtt, ahol a húga igent mondott, ahol most Hanno nyári emlékei íródnak és ahol hamarosan a kistestvére is nyakig szílvásan fog kúszni-mászni: A nagyiék kertje ✨
Végül pedig a papa és mama is nagynehezen a kamera elé került, a velük készült képek pedig egyszer a világ legértékesebb fotói lesznek ❤️
Anna, elképesztően hálás vagyok, hogy végül itt fotóztunk, hogy az I G A Z I, értékes emlékeitek őrzője lehettem!
Több képi emléket minden nagyival és papival! 🤍
Kommentarer